A (fő)kedvezményezett neve: Alcufer Ipari Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság

 

Konzorciumi partner: Miskolci Egyetem, Neumann János Egyetem, Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft., Dél-Konstrukt Zrt.

 

Szakmai vezető: Dr. Lukács Pál

 

Támogatás összege (Ft): 905.120.024 Ft

A projekt összköltsége: 1.259.347.467 Ft

A Miskolci Egyetem megítélt támogatása: 60.813.667 Ft (100% támogatás intenzitás)

 

A projekt tervezett kezdési dátuma: 2017.01.01.

A projekt tényleges befejezési dátuma: 2020.10.13.

 

 

Projekt összefoglaló:

 

A projekt keretei között létrehozásra került egy környezetvédelmi szempontból minden elvárásnak megfelelő, a bontási folyamatból származó üzem- és segédanyagok ellenőrzött eltávolítását lehetővé tevő és a környezetbe (felszíni- és földalatti természetes közegbe) jutását meggátló infrastruktúra alászigetelt és olajleválasztót tartalmazó térbetonnal és két darab 1.000 nm-es csarnokkal. Az egyik csarnokba beszerzésre került egy, az üzem- és segédanyagok szakszerű eltávolítását lehetővé tevő szárazra fektető berendezés és felszerelésre került a talajszint feletti biztonságos anyagmozgatást lehetővé tevő daru. A csarnokban a magyar haszongépjármű állományból kiválasztott 10 legtipikusabb jármű tervszerű bontására került sor. Ennek során pontos meghatározásra és elkülönítésre kerültek az egyes anyagfajták és összetevők, ezek további letárolása egy, az anyagok tulajdonságainak leginkább megfelelő, szükség esetén a veszélyes hulladékok tárolásához szükséges edényzetben került megvalósításra. Az egyes pontosan meghatározott anyagféleségekhez meghatározásra került azok fenntarthatóság és gazdaságosság szempontjai szerint legjobb anyagában, illetve energetikailag történő újrahasznosítási módozata, a szétbontott járművek anyagai ennek megfelelően kerültek átadásra az arra engedélyekkel rendelkező további hasznosítóknak.

 

Az egyes problematikus szerkezeti anyagokat jelenleg gyakran környezetszennyező módon és akár a hatóságok elől rejtetten „kezelik”, ami többségében valamilyen illegális (közterületeken, erdőkben, földalatti) elhelyezést jelent. Tipikusan ide tartoznak az üzemanyagok, a műanyag- és gumi alkatrészek, az üveg alkatrészek.

 

Jelen projekt ezekre a problematikus frakciókra is kiterjedő kutatásokat végzett, azok megfelelő anyagában vagy energetikailag történő hasznosítási lehetőségeinek megtalálása érdekében.

 

A felépített, megvalósított technológiai helyszín Szolnokon (a pályázatot konzorciumvezetőként benyújtó Dél-Konstrukt Zrt. és az ország legnagyobb hulladékkezelője, az Alcufer Kft. határozott elképzelése által) alapjául szolgál egy iparszerűen működtetett vállalkozásnak, amely a ráépülő műszaki fejlesztéseknek köszönhetően a jövőben célul tűzi ki az állami, illetve magántulajdonban levő haszongépjárművek 100%-os újrahasznosítását. Egyes anyagáramok (elektromos- és elektronikai termékek NYÁK-lapjai, műanyag- és gumitermékek önálló és vegyes frakciói, valamint a jármű üvegezések) vonatkozásában pedig további ráépülő fejlesztések kiinduló bázisát jelenti a napi egyre nagyobb mértékű ipari haszonjármű feldolgozási tevékenység végzése mellett.

 

Az országban jelenleg milliós nagyságrendben közlekednek az egyedi azonosítóval rendelkező haszonjárművek (teherautók, buszok, vontatók és vontatmányaik, mezőgazdasági és erdőgazdálkodási gépek), amelyekből évente több tízezer darab kerül forgalomból végleg kivonásra, az elhasználódás (és forgalomból kivonás) utáni életútja azonban ismeretlen a Hatóságok előtt. A személygépkocsikra és kishaszonjárművekre (3,5 t-ig) hatályos EU (53/2000/EK „End of Life Vehicle Directive”, ún. Roncsautó-Direktíva) és harmonizált magyar végrehajtási rendeletek rendelkeznek a begyűjtés, bontás, előkezelés és újrahasznosítás alapelveiről, amely az előkezelés után az alapvetően önhordó karosszéria forgókalapácsos aprítókban, ún. shredderüzemekben való őrléséről és az abból kijövő szeparált anyagfrakciók további felhasználásáról rendelkezik, azt írja elő. Ez azonban nincs megoldva az alapvetően jóval nagyobb szilárdságú, terhelhetőségű és szinte kizárólag létravázra épített haszongépjárművek esetén, amelyek anyagösszetétele és az ebből adódó újrahasznosítási problematikájukat tekintve is jelentős eltérést mutatnak.

 

Amellett tehát, hogy egy ilyen komplex technológiai utasítás Magyarországon rendezi az ebből adódó problémákat és egy piacon hasznosuló megoldást hoz létre (a továbbiakban a létrehozott fejlesztési eredmények gazdasági eredményt termelő vállalkozási tevékenység formájában működnek tovább), emellett piacképes terméket jelenítenek meg akár az EU többi országában, de különösen akár a feltörekvő ázsiai régióban, valamint Latin-Amerika országaiban is.

 

Az említett több tízezer évente forgalomból kivonásra kerülő haszonjármű átlagosan 5,5-6 tonna szerkezeti anyagot testesít meg, ennek nagyjából 80-85%-a fémtartalom, ami évi 20 000 darab ilyen jármű kivonását alapul véve 10-15%, azaz 18-20.000 tonna problematikus anyagfrakció (műanyag, gumi, üveg, textil) keletkezését vonja magával. Ezek ma elvétve, inkább egyáltalán nem kerülnek hasznosításra, környezetszennyező, illetve közlekedésbiztonsági kockázatot jelentő módon, ellenőrizetlenül jutnak ki a rendszerből, ami egyrészt komoly szerkezeti anyagáram kiesését jelenti, ezzel a haszongépjármű-gyártás fenntarthatóságában jelenít meg fenntarthatósági problémát, másrészt az ellenőrizetlen rendszer környezetvédelmi és balesetbiztonsági problémákat eredményez, a ráépülő szürke- és feketegazdaság, valamint az Állam elmaradt adó- és járulékbevételekről most nem is beszélve.

 

A projekt eredményei a Miskolci Egyetem mint korzorciumi tag esetében: (letölthető innen)

 

A projekt eredményei záró sajtótájékoztató anyaga: (letölthető innen)